A Pfaffenrot manuális terápia szülői szemmel

 

Kislányom sok-sok év hiábavaló próbálkozása után született meg, akkor még azt hittük
makk egészségesen. Nyugodtabb, ráérősebb volt kortársaihoz képest, de igazán csak 9
hónapos korában kezdtünk aggódni, amikor nem kezdett el kúszni. Ekkor egy Dévényes
szakembert és egy konduktor is felkerestünk és bár mindketten “határesetnek” értékelték,
belekezdtünk lányom máig is tartó fejlesztésébe. Hosszú és küzdelmes hónapokat követően
végül 18 hónaposan kezdett el járni. Sajnos nem sokkal ezt követően több lázgörcse és
epilepsziás epizódja is volt. A tünetei hátterében húzódó betegség kutatása közben számtalan
terápiát, fejlesztést kipróbáltunk, és most, hogy pár hónappal ezelőtt kézhez kaptuk a
diagnózisát (BPAN nevű ultra ritka genetikai betegség) is heti több órában fejlesztik különböző
szakemberek a mozgását és az elméjét.
Szülőként hajtott és hajt a vágy, hogy a lehető legtöbb segítséget adjam
gyermekemnek, ezért nagyon nehéz volt egy-egy terápiás módszertől, egy-egy fejlesztőtől
búcsút vennünk, de be kellett látnom, hogy a kevesebb néha több. Lányom terhelhetősége
véges, a fejlődés nem csak a különóráknak, hanem az azokat követő pihenésnek is
köszönhető. Ezért hát igyekszem a számára leghatékonyabb módszereket, a legjobb
szakembereket megtalálni. Sokszor csak a megérzéseimre tudok támaszkodni - mert sajnos
nincsen kontroll csoport, újra játszás -, de van egy módszer, egy csapat, ahol vitathatatlanok
az eredmények.
A Fejlesztőház csapata - akikhez már Luca 9 hónapos korától járunk - számtalan
terápiás módszer közül mindig igyekszik az adott gyerkőc számára optimális kombinációt
kiválasztani. Így alakult, hogy egyszer megkérdezték nincs-e kedvünk kipróbálni a Pfaffenrot
manuális terápiát. A terápia 5-10 napos blokkokból áll, ami során ideális esetben - ha sikerül
összeszervezni - minden nap van egy kezelés és egy azt követő aktív torna körülbelül 1.5
órában. Ha van lehetőség, a hatás még fokozható speciális ruhák - TheraSuit vagy TheraTogs
- viselésével, bár bevallom esetünkben markáns különbséget nem jelentett az alkalmazásuk.
Két blokk között 2-3 hónapnak kell eltelnie, mivel a blokkok meglehetősen megterhelik az
idegrendszert. Két blokk között volt, hogy heti egy alkalommal fenntartó kezelésre is jártunk,
de mivel szerencsére Luca állapota nem romlott jelentősen két blokk között, erre ma már nincs
szükség.
Az első blokkok során még én is bent voltam Lucával. Legfőbb feladatom az volt, hogy
lekötsem a figyelmét, mert ugyan a kezelés nem igazán fájdalmas csak inkább kellemetlen
néha, már sokszor az is frusztrálta, hogy egyhelyben kell maradnia. Ma már önállóan vesz
részt az órákon. A kezelői egyszemélyben szakemberek és bűvészek, akik - énekekekkel,
mondókákkal és különféle játékokkal - elvarázsolják, így szinte észre se veszi, hogy bizony
komoly munka zajlik közben. Azért persze még ma is előfordul, hogy egy-egy kellemetlenebb
résznél nemtetszését fejezi ki, de mi sem jelzi jobban az összképet, mint az, hogy mennyire
szereti a fejlesztőit. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy annak ellenére, hogy hozzá vagyunk
szokva Lucával a folyamatos fejlesztéshez minden blokk végére alaposan elfáradunk
(nemcsak ő, hanem én is :-)). Ezért mindig törekszünk arra, hogy egy-egy blokk alatt
csökkentsünk az egyéb terhelést.
A felsorolt nehézségek ellenére azonban rettentően hálás vagyok, hogy létezik a
módszer és van egy csapat, akiknek köszönhetően elérhető számunkra. Lucának minden
blokkot követően ugrásszerűen fejlődött a mozgása és kognitíve is érzhető volt a változás.
Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: egy blokkot követően kezdett lépcsőzni, egy
másik blokk során bólogatott először és azt tapasztaltuk, hogy szinte minden blokk során jó
értelemben “felpörög”. Ezért én mindenkinek - akinek az átlagtól eltérően működik az
idegrendszere - csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki a Pfaffenrot manuális terápiát. Minden
eset más, de ez a módszer nagyon sokaknak segített már és a mozgáson túl sok mindenre
pozitív hatással van.
 
Papp-Varga Zsuzsa