Csecsemőkori (primitív) reflexek 

Szükség van-e rájuk vagy sem? A válaszom igen is, meg nem is. A primitív reflexekre elsősorban az anyaméhben, a születésnél valamint az élet első évében van nagy szükségünk. A későbbiekben viszont már rendellenesnek számít ezen reflexek megléte.
Először, azonban kezdjük egy kis fogalommagyarázattal.

Primitív reflexek: összetett, automatikus mozgásminták, melyeket az agytörzs irányít. Ezek a 25. gesztációs hét környékén fejlődnek ki és nagy részük a születés utáni 6. hónapban gátlás alá kerül.

Perzisztáló primitív reflexek: A csecsemőkori reflexeknek a születés utáni 6. hónap környékén integrálódniuk kell, de ha a 9-12. hónapban is még aktívak, tehát perzisztálnak (fennmaradnak), akkor azt az esetet már rendellenesnek tekintjük. Ennek oka általában az idegrendszer éretlensége, ezáltal megnehezítve a további reflexek kialakulását és a mozgásfejlődés zökkenőmentes haladását.

Primitív (csecsemőkori) reflexek:
Moro reflex, markoló reflex (tenyér reflex), talp reflex, aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR), hátgerinc-csípő reflex (Galant-reflex), kereső reflex és szopó reflex, előre irányuló tónusos labirintus reflex (TLR flexio), hátra irányuló tónusos labirintus reflex (TLR extensio), Babinski-reflex, lépegető reflex, hasi reflex, Landau-reflex, fejtartó reflexek, szimmetrikus tónusos nyaki reflex (STNR)
Ezek közül a vastagon szedett reflexeket fogom részletesen kifejteni a cikkben.

Aszimmetrikus tónusos nyaki reakció (ATNR)
Az ATNR  már az intrauterin életben is jelen van, segíti a magzat mozgását, izomtónusának fejlődését és az egyensúlyi rendszert ingerli, melynek hatására nő az agyban kialakuló szinapszisok száma. A születés pillanatára már ennek a reflexnek ki kell fejlődnie, hiszen hozzájárul a szülés sikerességéhez. Az érettmagzatsegít az anyának a kitolási fázisban és együttműködve a baba átjut a szülőcsatornán. Az ATNR és a Galant-reflex hatására mozgékonyabbá válik a csípő és a váll, így hatékonyabb a magzat mozgása. A születés felerősíti az aszimmetrikus tónusos nyaki reakciót a többi reflexszel együtt, így biztosítva azújszülöttnek a szükséges primitív reflexek aktivitását az élete első hónapjaiban.

Később azonban a fennmaradó ATNR megnehezíti a járástanulást, mivel a gyermek nem érzi a biztonságot és a stabilitást, mert a fejének fordításával az egyik oldalon megfeszülnek a végtagjai a másikon pedig behajlanak, ennek következtében hamar elveszti egyensúlyát. Iskolás korban, akiknél erősen aktív még az ATNR, sok gondot okozhat a kézírásnál, mivel amint a gyermek elfordítja a fejét, a karja kinyúlik és az ujjai szét akarnak nyílni, ezáltal nagyon nagy erőfeszítéseket igényel a ceruza megtartása. A szem működésére is káros hatással van, ezáltal veszélybe kerül az olvasás, írás és a helyesírás is.

A perzisztáló aszimmetrikus tónusos nyaki reakció következményei lehetnek:
- a járástanulás nehezítettsége
- egyensúlyi problémák
- testközépvonal keresztezés nehézségei
- írás nehézségei
- kevert oldaliság,
- látásérzékelési nehézségek
 

 

Tónusos labirintus reflex (TLR)
Nevét a belső fülben lévő egyensúlyszervről kapta, mely 3 részből áll: tömlőcske, zsákocska és a félkörös ívjáratok. A tömlőcske és a zsákocska a vízszintes és függőleges sebességváltozásra reagál, míg a félkörös ívjáratok a forgó mozgásokra. A félkörös ívjáratok 3 irányban helyezkednek el és folyadék található bennük.A fej vagy a test elmozdulását érzékelik az által, hogy a mozgás hatására a folyadék az ellenkező irányba mozdul, így ingerelve a benne lévő szőrsejteket.

Ha fennmarad ez a reflex, akkor a későbbiekben akadályozhatja a gravitációval szembeni mozgások megfelelő kivitelezését.
Tehát a perzisztáló tónusos labirintus reflex megnehezíti a vesztibuláris rendszer és a proprioceptorok közti információáramlást. Mivel a fennmaradt TLR meggátolja a fejtartó reflexek kifejlődését, ezáltal a fejtartás szabályozása hiányzik, így a látásra és a szem működésére is rossz is hatással van, mert a szem beidegzése ugyanahhoz az ideghálózathoz kötött, az egyensúlyi látási (vestibuloocularis) reflexívhez (VOR).
A tónusos labirintus reflexet két külön reflexre bonthatjuk le, az egyik a TLR előre (flexio) és a TLR hátra (extensio).
TLR előre: a fej előre, a gerinc szintje feletti helyzetbe mozgatásával váltható ki. Már az anyaméhben megjelenik, mely a magzati testtartás (flexus habitus) legelső megnyilvánulása. Ennek egészséges gyermek esetében kb. a 4. hónap környékén gátlás alá kellene kerülnie.
TLR hátra: születéskor jelenik meg, a fej hátra, a gerinc szintje alatti helyzetbe mozgatásával váltható ki. Az újszülöttkor 2-4. hónapja körül kellene gátlás alá kerülnie.

A perzisztáló tónusos labirintus reflex következményei lehetnek:
-  testtartási problémák
-  látásérzékelési, látási-felfogási, térlátási problémák,
-  egyensúlyi rendszer zavarai,
-  sport iránti ellenszenv,
-  szerialitási problémák,
-  rossz időérzék
-  lábujjhegyen járás

 


Szimmetrikus tónusos nyaki reakció (STNR)
A születés utáni 6-9. hónap tájékán jelenik meg és a 9-11. hónap körül kell integrálódnia. Itt is megkülönböztetünk flexiót és extenziót. Ha a kisgyermek négykézláb áll és a fejét előre hajtja (flexió), akkor a felső végtagjai behajlanak és a lábai pedig kinyúlnak. Viszont, ha a fejét hátrafeszíti (extenzió), akkor a karjai nyúlnak ki és a lábai hajlanak be. Míg a TLR az egész test izomtónusára hat, addig az STNR alsó és felső részre osztja a testet. Akiknél megtartott a szimmetrikus tónusos nyaki reflex, ott megfigyelhető, hogy a mászás fázisa nem úgy néz ki, mint az integrált reflexprofilú gyermekeknél. Náluk a mászás vagy teljesen kimarad,vagy mackójárásban, esetleg popsin csúszva haladnak. Többüknél megfigyelhető, hogy inkább felhúzzák magukat állásba és kapaszkodva járnak.
Mivel ennek a reflexnek is hatása van a látási folyamatokra, így a későbbiekben szintén problémát okozhat az iskolában, mint a TLR és az ATNR megléte. Az STNR miatt a szem nehezen tud a távolság változásához alkalmazkodni, így a gyermek nem tud a tábla és a füzete között hirtelen fókuszt váltani, ezáltal elveszti a figyelmét. Ez a probléma a labdajátékokban is nehézséget okoz, hiszen szemmel tudni kell követni a mozgásban lévő labdát.

A perzisztáló szimmetrikus tónusos nyaki reakció következményei lehetnek:
- rossz testtartás
-  „V” ülés,
- binocularis látási nehézségek
- másolási nehézség, lassúság,
- figyelmi problémák
- gyenge szem-kéz koordináció

 


A reflexek leépítésével foglalkozó terápiák
Alapozó terápia: Szenzomotoros típusú, az idegrendszer fejlődését elősegítő mozgásfejlesztés, mely során, a gyermeknél, az alapokig "visszamenve" újraépítik, egymásra strukturálják a mozgásfejlődés fázisait, elemeit, így fejlesztve a gyermek mozgását, koordinációját. A feladatok nem csak a beszédközpontra vannak fejlesztő hatással, hanem különböző részképességek fejlesztése is lehetővé válik a terápia során. A terápia 5-16 éves korú gyermekek körében lehet hatásos.

Ayres-terápia: Jean Ayres eredetileg a tanulási zavarok kezelésére fejlesztette ki a terápiát, mely zavarok kezelésére mind a mai napig alkalmazzák  ezt az eljárást. Azonban sikeresen alkalmazható még olyan gyermekek esetében is, akik különböző, eltérő fejlődési problémákkal rendelkeznek (elektív mutizmus, autizmus, pszichés fejlődési zavar, figyelem- koncentráció zavara…..stb. esetében).

TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning): 0,5-12 éves korig alkalmazzák ezt a terápiát, a következő problémákra: megkésett mozgásfejlődés, izomtónus probléma, gyenge mozgáskoordináció, gyenge, nehezen érthető beszéd, tartáshibák, gyenge finommotorika, hiperaktivitás, autisztikus tünetek. Ezeket a gyerekeket először az Állapot- és Mozgásvizsgáló teszttel mérik fel, melyet 5 éves kortól alkalmaznak.

Ezeket a reflexvizsgálatokat nagyon időszerűnek tartom, mivel rengeteg gyermeknek nehézségei vannak az iskolában a figyelem- koncentrációjával, szabálykövetéssel, valamint a monotóniatűréssel. Ezeknek köze lehet az idegrendszer éretlenségéhez, mely tanulási nehézségeket okozhat.

A vizsgált gyermekek nagy részénél szemmel látható, hogy az idegrendszeri éretlenség mennyire befolyásolja a mindennapi problémamegoldó képességet, a mozgáskoordinációt, vagy a szociális kapcsolatok minőségét. Fontosnak tartom, hogy időben észrevegyék ezeket a perzisztáló csecsemőkori reflexeket a gyermekeknél, mert ilyenkor még leépíthetőek és könnyebben megelőzhetőek az esetleges problémák, amik az iskolában törhetnek majd a felszínre.
Ezáltal egy sokkal mélyrehatóbb és hosszabb távú, sikeresebb fejlődést érhetünk el a gyermeki élet több területén is. A perzisztáló reflexek leépítésével megalapozzuk az iskolába lépés sikerességét, valamint a mindennapi problémamegoldást, önállóságot, szociális kapcsolatok minőségét.

Nagyon sok lehetőség rejlik az otthoni és játszótéri játékokban, például a mászókák, hinta, instabil terepek, forgó eszközök, a különböző struktúrájú borítások vagy csak szimplán a taktilitás szempontjából a homok, a kavics, fű és a beton közti átmenet. Ezeket a megfelelő irányítással a gyermek játéknak érzékeli, s közben mégis fejlődik. Ezáltal ügyesebbé, kiegyensúlyozottabbá és érettebbé válnak.

Írta: Kántás Kata